Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Voltodiglan

, 166 olvasás, Aevie , 13 hozzászólás

Álom

Láttam, hogy a csendet
átleheled
tél volt, már túl késő
vagy csak ősz.
Olyankor a küllő úgy rohan…

fakó fák közt, tisztás ködén át
hogy megláttam Fortunát
forogni
pirkadatmaszkot vetve rád
s te átemelted vállán
a végtelenség pántját.


Olyankor a küllő úgy forog
ahogy végszikrákra
szabja prizma a hajnalt
úgy szálakra
párareményét
s lelkét két társra
úgy hasítja
(örökké) valóvá csended.

te láthatatlan
én a sötétben megbújó szellem

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 1
Kereső robot: 53
Összes: 90
Jelenlévők:
 · bacsol


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz