Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak idő kérdése

, 164 olvasás, VDavid , 4 hozzászólás

Gondolat

Az óra ketyeg s az idő sem marad rest,
félelmetes is lehet, mit a sors a lelkünkbe véres vászonra fest.
Elmúlnak a korok s belevesznek arcok,
porból lettünk, de mégsem marad utánunk más, csak homok.

A múltunk, mit a jelenbe hoztunk s mit a jövőnek hagyunk hátra,
reménytelen harc a biztos halálra várva.
Nincs kegyelem, egyszer úgyis utolér a vég,
vajon emlékszik-e ránk majd valaki, ha már eltelt párszáz év.

Vagy hiába volt minden, csak megszületve néztem,
hogy életem jól, vagy rosszul éltem,
vagy értelme lesz mindennek, mit majd csak holtan érezhetek?
S holtan születve majd bele a csendbe, korlátok nélkül szárnyalva a fénybe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Aevie
 · PiaNista
 · Tarpay
 · Tiberius


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz