Megalkuvásba temetett akarat
cibálna erőtlenül rozsdás láncot.
A szabadságvágy az mi még megmarad
álmaidban, míg mások útját járod.
A felhőket átkozod, de hozzájuk
a könnyeket a nap végén te adod.
Sárban kúszol, lelkeden ezernyi lyuk,
s az úton csak a kín az őrangyalod.
Igaz mosoly már rég hagyta el arcod.
Feladtad. Csatákat már nem keresel.
Ott belül vívsz meg minden ádáz harcot,
s halsz meg a végén együtt a lelkeddel.
De hidd nekem. Elmúlnak majd a fagyok,
S feletted-felettem majd csak Nap ragyog.
Mohol, 2018. Május 13.