Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hidd!

, 296 olvasás, Kelemen Zoltán , 3 hozzászólás

Gondolat

Megalkuvásba temetett akarat
cibálna erőtlenül rozsdás láncot.
A szabadságvágy az mi még megmarad
álmaidban, míg mások útját járod.

A felhőket átkozod, de hozzájuk
a könnyeket a nap végén te adod.
Sárban kúszol, lelkeden ezernyi lyuk,
s az úton csak a kín az őrangyalod.

Igaz mosoly már rég hagyta el arcod.
Feladtad. Csatákat már nem keresel.
Ott belül vívsz meg minden ádáz harcot,
s halsz meg a végén együtt a lelkeddel.

De hidd nekem. Elmúlnak majd a fagyok,
S feletted-felettem majd csak Nap ragyog.

Mohol, 2018. Május 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 346
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 371
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2801 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz