Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reggeli találkozás

, 181 olvasás, Jade_Sarkany , 3 hozzászólás

Halál

A Halál ma éjjel megint rám köszönt.
Nem nagyon, csak éppen, hogy tudjam, jön.
„Érzed ezt? A szívedet épp kezemben fogom.”
- Nevetett. - ”Igen, az az a fájdalom!”

Rekedt kacagása közben enyhült a zsibbadás,
de a Hang így folytatta: „Igen, ez élő adás!”
Lassan az álom, és a fájdalom távozott,
elmém a valóságba visszacsatlakozott.

Melkasomba beszívtam a reggel hangjait,
elzavartam az éjjel torz átkait.
Megnyugodtam, csak elfeküdtem a bal oldalam.
Nem fáj más, csak a bal térdem, meg a jobb derekam.

Akkor a Halál röhögve hátraszólt, elhaló hangon:
„Fáj? Nem baj az, hadd fájjon, ifjonti barátom!
Addig, míg fáj, nincs veled sok dolgom,
de ne feledd, egyszer majd te jössz soron!"

Elszelelt a gondolat, a szomorúság. Még élek.
Minden testrészemben lüktet a kín-élet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Jade_Sarkany
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 32
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo
 · zitaolah


Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz