Kötéltáncot jár megalkuvó, számító életed. Megszámlálhatod tíz ujjadon, hányféle leselkedő, csábító, veszélyes alakban les rád, hányféle Cassandra-pillantás mondatja ki veled, mit önmagad előtt is titkolni kényszerülsz: „Nagyon Vigyázz!” – Már mindenkitől rettegve menekülsz, s ezt te is nagyon jól tudod! – Életben tartanak a megbocsátó könnyezések, és az önsegélyező simogatások önzetlen diadala, termékeny s büszke öntudatot sarjasztó erő!
Életed megszámlált töredékeiben mindig is hazárdjátékos voltál! Csak kekeckedtél az ősi jogok oltárán, emberi csillagok őszinte érzelmeivel: S ez volt az igazi, talán a legnagyobb bűn, amit Teiresziasz-küldetésedben magad is sejtettél, s tudtál! Sikerorientált élősdiként ritkán élted meg: Szív-mérleged avítt serpenyőiben a valódi, megtöretett könnyek súlya vajon mennyit is ér?
Föld rengett alattad, s felhők büszke nászait szaporította s sodorta az Idő, s hány megszámlálhatatlan nekifutás és pofára esés kell még, hogy valójában megértsd, s fölfogd végre: Már rég leszerepeltél! Ne add meg, amit az önmarcangoló és mohó kétkedés titkos csatornákon át neked parancsol, próbálj önmagad belső terápia hangjaira hagyatkozni, s hallgatni!
Kötélrepülésben talán boldogabb repülni, mint hordóban rejtőzködő Diogenész, átható s termékeny sugárra várakozni! S harminc felett az ember a Szerelem Alzheimerétől fertőzött, s tántorog!
Online látogatók:
Látogató: 73
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15 
Összes: 89
Jelenlévők:
