Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tarisznyádba

2018-05-14 17:56:28, 130 olvasás, Vox_humana, 4 hozzászólás

megnyesett szárnyaid
mikor kitárod újra
utadba semmi ne álljon
szabad légy'
ne élj kárhozatba hullva
az istened vak
te mégsem vagy összetört
tékozló fiú
tiszta tenyeredre
tettem a lelkem
"nézd lelkemet, e folytonos remegést,
nézd lelkemet, hiszen ez a te lelked,
hisz nyomorult testembe te lehelted!"*

most hát
szárnyalj repülj
utad kísérje
korlátlan derű
akaratod legyen
kivédhetetlen fegyver
amit nem kapsz
azt erővel
továbbra se vedd el
tarisznyádba teszem még
szívem egy darabját
előre nézz
érezz
szeress
a világ egy illúzió
te magad vagy
a csillagok
a föld a hold a víz
minden mit elbírsz
kitárva szárnyaid
röpülj hát felhőkön át
hívogat rejtelmes messzeség
- tudod, fáj ha mégy -
mégsem mondom: maradj még



Megjegyzés: Részlet - Szabó Lőrinc: A tékozló fiú csalódása c. művéből

Sors

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Mandi


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 48
Összes: 83
Jelenlévők:
 · SunVice


Page generated in 0.0718 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz