Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dalos fülemüle

, 238 olvasás, Vox_humana , 8 hozzászólás

Gondolat

Befészkeltél lelkem kusza zugába
éjjel daloló, misztikus csalogány,
sokszínű trillázó éneked szárnyalt,
halk hangod sejtelmes vízcsobogás.

Sok-sok költőt, szomorú, vidám zenészt
megihletett e csodás dallamvilág,
tökély akkordjaid bűvölték elmém,
bús szívemben kéklő, fényes szikrák.

Jött a hajnal, az ébredés, kimérted
otthonod, léted territóriumát,
felejtve bohém, csalfa ígéreted,
véred vesztve, bánatot élve át.

A fájdalomtól félszegen óvtalak;
mily' kimért és halk lett színes éneked,
tested börtönében sikolt már a dal,
szárnyaló éneked nem feledem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 18

Page generated in 0.0355 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz