Sötétben szép a gondolat, ha mély,
mert abban fénylik a józan áhítat
és az ész, mint a jó borotvaél -
vélt összhangból szeletel - nem ámítgat.
S ha hajnali pírral költ fel a nap,
szemem agyalja ki, jót lát-e, vagy sem,
és mert fülem mögött nincsen kert, szabad
nem hallani a szót, ha nem kedvelem.
Tengelyét messze ne vesse jókedv;
fürge két kerekén guruljon olykor,
hisz vén morcosok közt egy se lesz szent.
Kincsem, rólad lelkem csak jót gondol,
mert ki veled örömökből fenékig
ürítget, annak szíve is fehérlik.