Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Már nem is tudom

, 129 olvasás, Mirian , 10 hozzászólás

Gondolat

Már nem is tudom,
Mit tennék, ha itt lennél...
Sok néma szó bukdácsol
Nincstelen ragok előtt,
Mert az utálatom csak nő
Hogy elvett a sors, ily hirtelen.
A fájdalom üres szigetén
Itt állok nélküled,
Csak mellkasom döngeti
A síri csend.
A Te csended ez.
Mélyen ül odalenn.
Sötétségbe vész
Az a selymes barna fény
Ami szemedből áradt felém.
Mondd, illatod hol melegíti a napot?
Hol, s ki kaphat belőled vajon kincseket,
Ki örülhet kezednek,
Ahogy puhán simítod el gondjait,
Mondd, anyám, szíved most hol,
S kit gyámolít?
Tudd, hiányzol.
Szorít e gyermeki magány,
Édesanyám, bár átélném milyen
Mikor ölelsz, mikor közel
Érzem azt, mit csak Te adtál nekem...



Megjegyzés: (anyám napján)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Mirian
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 0
Kereső robot: 57
Összes: 97

Page generated in 0.0691 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz