Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Ómega

, 142 olvasás, Aevie , 21 hozzászólás

Sors

Próbálom elképzelni, hova tűnhettek.

Én színlátónak születtem
de elvették a nincs-nevűeket.
Ha túl sokáig sötétbe zársz
többé nem nyílik a szemem.

És így csak képzelhetem, hova tűnhettek.
Nem biztos, hogy emlékszem, mit is keresek.
Talán a keresés a cél
vagy igaza annak van,
ki tovább lép.

Nem találhatod abban, amit kezed fog.
Az elmúlhatóság mindig szennyes
öntisztuló temető,
az elmenők közt mindig sok az újjászületett.

Ha nem a kéz, a szem sem lehet.
A színek erdejében csak tévút a szép
az igaz dallamillatú fénybogár-est.

A legtöbb úgyis a képzelet,
a többi csak a valóban tűnhetett el.
Elfújta az októberi szél,
hogy máshol gyilkolja meg a tél;
ha láttam volna, tovább nem hinnék.

Csak képzelhetem,
emésztő lápvidék szíve helyén
léteznek még idő és tér közt;
ott fullad örökbe minden pillanat,
mi újjászüli minden halál életét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Prózavers
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 2
Kereső robot: 49
Összes: 86
Jelenlévők:
 · Sheodon
 · Thalassa


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz