Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mese a krétáról

, 198 olvasás, fellegváry , 4 hozzászólás

Gyerekeknek

Jön egy fiú, kissé lassú,
le az úton, hátán batyu,
zörög benne a tolltartó,
honnan jöhet - nem tudható.

Talán épp az iskolából
- becses neve kicsi Károly -
a táskáján ott a névjegy,
fel-felvillan mikor lépked.

S ahogy csoszog ni, a járdán
krétadarab fekszik árván;
azon nyomban hajol érte,
hozzáértőn kapja kézbe.

Próbálgatja: biztos jól ír?
nem is halvány, hátha akril.
Rajzolgat már, játszik vele,
póniszerű lesz a műve.

"De jó lenne, ha most szépen
éledne mint a mesékben!"
Mégse mágikus a kréta,
nem is lesz ma paciséta.

Csalódottan félredobja,
ballag haza gondolkodva,
ám egy néni megszólítja:
"Nézd csak fiam, itt egy kréta!"

Visszabámul és láss csudát,
néni hozza a paciját!
"Ugye néni, megengedi
a póniját simogatni? "

"Igen, hogyne, rá is ülhetsz,
majd hazáig én vezetlek."
Így lovagol haza Károly
egyik nap az iskolából.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Vers
· Írta: fellegváry
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Fatyol
 · PiaNista
 · Tollas


Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz