Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ebgondolat, avagy a Boldogság záloga 01.

, 1750 olvasás, Forever , 13 hozzászólás

Gondolat

„Tappancsokon lépkedve
Vágyam most „csak” annyi,
Szeretnék a szívedbe
Vidám mosolyt csenni. ”


- Jó hírem van! Mikor úgy nézünk rátok, hogy már-már azt érzitek, azon nyomban megszólalunk fittyet hányva az évszázados evolúciós folyamatokra, közel jártok az igazsághoz. Ugyanis gondolkodni bizonyos szinten képesek vagyunk mi is, ám ezek a gondolatok nem szavakból állnak össze, hanem érzések halmazából. Most persze joggal felmerülhet benned, akkor miképp lehetek képes mégis összetett mondatok formájában itt osztani az észt? Szinte látom magam előtt, ahogy legyintesz, ez az egész csak egy agyament, magát írónak képzelő embertársatok kitalációja. Nos, bocs, de tévedsz, hiszen okkal nem úgy szól a mondás, hogy: „Tévedni kutya dolog. ”
Már közel két éve megértem az emberi beszédet, sőt, tudok logikusan is gondolkodni, de persze „kutya aggyal”, hiszen attól, hogy öntudatom lett, még nem váltam lelkileg emberré. Vagy részben talán mégis? Az oldalak előrehaladtával fény derül erre, és arra is, mi történt azon a bizonyos napon, amit „A Változás napjának” neveztem el magamban, amikor röpke néhány óra alatt jó pár fokkal feljebb slisszantam az evolúciós ranglétrán, ha létezik ilyen egyáltalán.
De ideje rátérnem a történet kezdetére, mielőtt még besokallnál, mondván, egy gondolkodó eb még csak-csak elmegy, ám ha filozofál is oldalakon keresztül, az már gáz.
Először is jöjjön a Gazdi bemutatása, mely kapcsán a kezdeti jó hír után sajnos egy rosszal szolgálhatok. Bár mondhatnék róla csupa szépet és jót, de még hírből sem volt a fajotok jeles képviselője az utóbbi hónapokban. Annyira nem, hogy felmerült bennem az a riasztó gondolat, a sört jobban szereti, mint négy lábú barátját, ami enyhén szólva elég ciki rám nézve. Hiszen én számára lasztit visszahozó, vidáman szaladgáló, vagy épp bánatosan néző, csupa szív lény vagyok, míg a sör csak lelketlen folyadék, ráadásul hasonló szaga van, mint a pézsmapocok szellentésének kora ősszel, mégis a fontossági sorrendben fölém kerekedik. Főleg, amikor egyik üveg tartalmát a másik után töltötte át mohó kortyokkal a gyomrába, még szerencse, hogy nem tálkából kellett lefetyelnie. A „folyékony kenyér” kifejezés szerintem egy masszív piás agyából pattant ki, mikor a gonosz Sors összejátszott ellene, és rövid időre kijózanodott.
Egy szó, mint száz, a Gazdi hozzám fűződő kapcsolatára nemhogy építőleg hatott volna a sör, hanem az üres üvegek számának növekedésével egyenes arányban rombolta. Jól láthatólag fokozatosan átvette felette az irányítást ez a hülye ital, mondhatni leépítette agyilag, mégis csak nyelte, és nyelte, mintha egy sivatag közepén az élete függne tőle. Néha olyan szintre lesüllyedt benne a csodálatra méltó emberi értelem, mely faját messze az állatok fölé emelte, hogy felmerült bennem, elgurítok egy lasztit, és határozott vakkantásokkal utasítom, hozza vissza. Persze más oldalról nézve a sör egyfajta csodaital, hiszen több évezredes evolúciós folyamatot képes a visszájára fordítani pár óra leforgása alatt. Komolyan mondom szégyelltem, hogy vele vagyok, amikor letámolygott utánpótlásért a közeli kis közértbe és magával vitt. „Nem velem van! ” – tagadtam volna le legszívesebben az egész világ előtt, de amilyen kutya jó szívem van, még ilyenkor se tudtam haragudni rá.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Regény
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 8
Kereső robot: 40
Összes: 100
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · nagytamás
 · Pancelostatu
 · PiaNista
 · SunVice
 · Tóth János Janus
 · vihar
 · vorosjudit


Page generated in 0.0759 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz