Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leállás

, 199 olvasás, hazugsagok , 7 hozzászólás

Szerelem

hajad csiklandozza államat
olyan rendetlen és barna
foglyul ejt a beszűrődő fény
egy porszemet
az köröz itt, csöppnyit
rossz verklink megbicsaklik
most áll még, mielőtt
ingamódja továbblendíti
útba út oltva
percbe perc

csonkult hamvak hullanak szét
félig szívott cigaretták
átmosott lepedőn forgunk
Föld körül a Hold
és viszont
ár és apály, levegő ki és be
mellkas fel és le
az éjszakában

hideg lámpavasakra aggatja kivűl
magát a tél
már nincs sok hátra belőle
rúg még, aztán elalél
a hajnal fiává lesz
s deformálódik tavasszá
holnap markában alszunk el
leoltja a szinopszis magát
vagy ha nem is, de takarék lángon ég
ciripel

húsunk még kemény
szívünk könnyed ritmusra ver
az érfala között hallani
ránk szitálja rendjét
az elrendeltetés
most jó, így
csak semmi sürgős, megteendő
megcsinálandó, feladat és küldetés
kikerülve ím a bűvöletből
elhagyva a formák záróvonalait
lenni, ahogyan kellene lenni

mindig

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: hazugsagok
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 22

Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz