tétován tántorgó tövisek
simogatnak ölelnek
becéznek
nekik még kellek
sebekre szomjazva belém vernek
a szavak lobogva ócsárlón
de én megbocsájtok
mint mindig
ha eljutok a kintig...
de inkább bezárva maradok
kimondatlan szavakból aratok
kötök kévét
könyörgök békét
önmagam tükrében
jóságom bűnében
menekülnék innen el
de tévedek
hisz nincs szárnyam
csak vágyam
perzselt tollaknak árja...
veled is csak úgy veszekszem
ahogyan Krisztus lóg a kereszten