Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A vándor

, 252 olvasás, Vox_humana , 10 hozzászólás

Gondolat

      oldó igével ajkadon
      vörös fényben izzó éjben
      a ma tűzpillanatába rejtve
      páncélba zárva kóboroltál
      viharokkal küzdve árván

      mikor
      egy hang
      elvezetett hozzád

      elszabadult vizek vad ordítása
      a kín és a kéj nehéz jajdulása
      az őskáoszt idézték bennem fájva

      és lőn' eljött a reggel
      felkelt a nap
      mint akkor egyszer

      tarisznyádba tettél minden sugarat
      kegyvesztett lett a pillanat
      és
      közénk zuhant a némaság
      mint egy elszáradt faág

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 21

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz