Rejtőzhetsz, úgyis megtalállak,
mert benne vagy minden pillanatban.
A lelket gyógyító szavakban,
s az éj árnyában is mindig te vagy.
Látlak az égen, és látlak a fákban,
könnyű ujjal rajzolgat a fénybe a tavasz,
téged susog kint éjjel a hársfám.
Rólad álmodik úton a pocsolya,
mikor még kérget fagyaszt rá a hajnal.
(szívem most is otthonod
nem tűnhetsz el soha)