Rád gondoltam mint egykor Genesisben
megírt történetben kezdet és vég
mert sötétség és világosság mit nekem teremtettél
ellentmondó kettősségben formáltál meg újra
s hogy bűnbe estem te nem tehetsz róla
a kígyó is levedli bőrét csupaszon vonaglik pőrén
az Úr akarta vagy múló szeszély a pillanatban van veszély
bábeli zűrzavar ki itt ki ott kavar lángokban áll az elhagyott ugar
vizet sem hoz már vízözön lesütött szemmel elveszünk kézen-közön
születünk és meghalunk bűnökben sokasodhatunk
megváltásért puszta szóval ne ígérj Jákob is meghalt semmiért
számodra sem jön el a Kánaán míg tétlenül várod a csodát.
Rád gondoltam mint isten nevére Mózes
kinek kőtáblája már az intelmekkel elveszett
csak sötétség és világosság mi itt maradt nekem.
Megjegyzés: „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. ” (Mt. 7. 12)