Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Karmazsin végzet - XII. fejezet: Különös túlélések

, 368 olvasás, Nandus_Germanus , 1 hozzászólás

Fantasy

XII. fejezet: Különös túlélések

Tisziba dühtől vöröslő arccal állt az egykori főváros, Kuarszak főterén, a kun fejedelem fehér márvánnyal és aranylemezekkel borított palotája előtt. Lerítt róla a gyűlölet, amivel végignézett a kapukat őrző katonákon, akik festett szarvasbőr köntösben és buggyos lenvászon nadrágban, fejükön rókaprémmel övezett, szegecselt bőrsüvegben teljesítettek szolgálatot. Hosszú puskáikat jobb oldalukon tartva, márványszobor merevségével vetekedve álltak, és a legkevésbé sem vendégszerető pillantásokkal fogadták érkezését. A fejfedőjük hegyét borító, aranyozott süvegcsúcstól úgy festettek, mintha túlméretezett, díszes gyertyák lennének, izzó kanóccal fejükön.
Tisziba ettől a gondolattól talán el is nevette volna magát, ha nem lett volna velejéig savanyú, mogorva ember, aki még saját gyermekei felé sem viseltet jóindulattal. Elhessegette az idétlen hasonlatot és felsietett a palota lépcsőin, melyek egy tornyokkal határolt kőteraszra vezettek.
A tornyok hasonlóak voltak a mohamedánok minaretjeihez, ám egész más célt szolgáltak. Hajdanán őrszemek olvasták innen a Kuarszakot körülölelő síkság változatos meséit, melyek aratásról, erdőirtásról, temetésekről, újszülött gyermekekről, olykor pedig közeledő seregekről árulkodtak. Persze a távíró, és későbbi társai feltalálása óta ezek a mesék unalmassá, talán ósdivá is váltak, de egyes fejedelmek még ez idő tájt is szívesen kalandoztak e változatos történetek tárházában.
A két átlagostermetű testőr mellett egy hórihorgas is várakozott a tér túloldalán, utóbbi mellett eltörpült Tisziba egyébként sem túl daliás termete. Az óriás két társa segítségével elkobozta a férfi fegyvereit, aki csak így léphetett be a palota belsejébe.
A bejárat egy oszlopokkal közrefogott, tágas folyosóra nyílt, ami egy kör alakú termet kötött össze a külvilággal. A fejedelem rendszerint itt fogadta a meghallgatásra érkezőket.
A terem mennyezete egy jókora kupolában csúcsosodott ki, és csaknem harminc ölnyi magasságban ért véget. Legmagasabb pontján fény áramlott be, melyet egy második, oszlopokkal alátámasztott, formás kupola takart felülről, megakadályozva ezzel, hogy szabadon beömölhessen a csapadék. Az oszlopok közötti nyílásokat ugyanakkor semmi nem takarta, a levegő szabadon áramlott közöttük. Az építők a mennyezetet ezüstlemezekkel burkolták be, hogy kiküszöböljék a természetes fény hiányát, ugyanis a felső szellőző mellett egy ablak sem volt. A belső tér megvilágításában mindössze a gázfáklyák pislákoló fénye segédkezett.
A pusztai népek építészete néhány dologban hasonló volt a rómaiakéhoz. Előszeretettel alkalmaztak boltíveket és kupolákat, de míg a rómaiak kupolái legtöbbször lapítottak, vagy épp függőlegesen megnyújtottak voltak, addig a pusztaiaké a jurták ismerős félgömbjének formáját idézték. A birodalom szemében a hun megoldás az említett építészeti fogás primitív leegyszerűsítése volt, nem hogy nem becsülték meg, egyenesen megvetették.
Hála az ezüstös borításnak és a gázfáklyáknak, a terem közepe táján ülő hét férfi arcát távolról is fel lehetett ismerni. A fejedelem mindkét oldalán három nemzetségfő ült, mivel Acsád egy időben az Iloncsuk nemzetségfő szerepét is betöltötte, minden nemzetségből jelen volt egy-egy bíra. Tisziba mintha félne attól ami rá vár, tíz passusnyira állt meg a félhold alakban ülő bíráktól, úgy várta ki, mi történik.
– Borcsól nemzetségbeli Tisziba. A kun nemzetségtanács azért gyűlt ma össze, hogy ügyedben döntést hozzon. – Szólt elsőként a Csertán nemzetségbeli Ügek.
– Miféle döntést, miféle ügyben?
– Néped elárulásának vádjával kerültél elénk, különös megmenekülésed, és az azt követően tanúsított még különösebb viselkedésed miatt. – Folytatta Tarcal, az Olás nemzetségből.
– Mit képzeltek? Miféle bizonyíték alapján rendeltetek ide?
– Azt hamarosan megtudod. Elfogtunk egy embert, aki többet tudhat a történtekről, mint bárki más. Talán maradt annyi becsület benned, hogy ha vallomását hallod, beismered tetteidet. – Ragadta ismét magához a szót Ügek, aki hosszú, ősz szakálla és válláról öléig omló ősz tincsei alapján legalább hetven esztendősnek tűnt.
– Ugyan, ki vallott ellenem? Kizárólag embereim társaságában voltam, megtámadtam az ellenséget, és csak akkor vonultam vissza, amikor bajtársaim felét már lemészárolták.
– Tehát embereiden kívül senki más nem volt tanúja azoknak a hőstetteknek, amiket állításod szerint elkövettél. – Mondta ki a súlyos vádat rejtő megállapítást Acsád fejedelem.
– Mégis hogy meré…?
– Elég a szószaporításból! Felolvasom azokat a tényeket, amelyek alapján iderendeltünk téged. – Szakította félbe a dühét visszanyelni képtelen Tiszibát Ügek, aki innentől kezdve a tárgyalás vezetője volt.
– Embereid nagy részével épségben értél vissza a mészárlásból. Különös körülmények között ért titeket a támadás, ráadásul saját beszámolódon kívül semmi sem bizonyítja, hogy valóban harcoltál a rómaiak ellen. Hazaérkezésed óta zsoldosok százait bérelted fel, mégsem vetted ki a részed a hadjáratokból, egyhez sem csatlakoztál, magad sem szerveztél ilyet. Ezen kívül tanúnk ellened vallott az Iloncsuk nemzetségbeli Kecse megöletésével kapcsolatban.
– Miféle aljas rágalom ez? Mocskos hazugság! – fakadt ki Tisziba az utolsó vádat követően. Haragtól vörös, eltorzult arcáról kövér verejtékcseppek folytak le, miközben a bírák háta mögötti félhomályba bámult. A sötétben egy erőstestalkatú, magas kun harcos ácsorgott. Arcának éles vonásait, az állán ülő szigonyszerű szakállat még ebből a távolságból is tisztán lehetett látni, ami aligha nyugtatta meg a már egyébként is tajtékzó Tiszibát.
– Tagadod-e, hogy felbérelted az Iloncsuk nemzetségbeli Atrakot, hogy a római ostrom ideje alatt végezzen Kecsével?
– Tagadom!
– Tagadod, hogy ismered őt, vagy akár láttad korábban?
– Ostobaság! Tagadom! Soha nem láttam őt!
– Akkor ugyan mit bámulsz a semmibe? Talán mégis ismerőst láttál? – Erre a szóra Ügek intett a sötétben ácsorgó harcos felé, aki alig néhány lépéssel Tisziba mellett termett.
– Atrak, igaz-e, hogy a tragédia napjáig álltál Kecse szolgálatában?
– Igaz.
– Igaz-e, hogy a Borcsól nemzetségbeli Tisziba bujtott fel, hogy meggyilkold uradat, és annak hétéves fiát, Boklót, majd fizetség helyett megpróbált megöletni? – Atrak lopott pillantást vetett a mellette álló férfira, majd néhány pillanatnyi habozás után válaszolt.
– Igaz.
– Bizonyítani tudod-e valamilyen módon ezt az állítást?
– A Borcsól nemzetségbeli pecséttel ellátott levél és Tisziba kézírása rá a bizonyíték.
– Milyen körülmények között jutott hozzád a levél?
– Az ostromot megelőző napokban futár érkezett az utasításokkal, mely a római sereg támadásával kapcsolatos hírekről tudósít.
– Add át a levelet! – Atrak alázatos képpel, hosszú, puha léptekkel lépett a bírához, és eleget tett a kérésnek. Ügek ekkor felolvasta a levél tartalmát.
– Kecse fejét a kun Naɣadum befejezését követő napon, a Duna túloldalán, Tompaszank magasságában lévő Olad falu déli határában kell átadnod emberemnek, aki a Borcsól nemzetségből való, és Kütönnek hívják. A támadás a kun Naɣadum utolsó estéjén várható, az ütegek első lövéseit követően minél hamarabb hagyd el a tábort, déli irányba! A rómaiak ismerik a tábor helyzetét, a várossal egy időben kezdik majd ágyúzni, ezért sietned kell! Ha elfognak, végezz magaddal, máskülönben felmenőiddel és testvéreiddel együtt fogsz veszni, szörnyű kínok között! A levelet égesd el, amint megkaptad!
A hallottak után döbbent csend ült meg a teremben. A puszták népe híres volt íratlan, de sziklaszilárd törvényeiről, és időtlen idők óta kivetette magából azokat, akik ezt a törvényt aláásták. Maga az orvgyilkosság is súlyos vád, de népének elárulása minden szörnyűséget felülmúlt.
Ügek elkérte a dokumentumot, majd miután elolvasta, körbeadta a teremben lévőknek. Egy másik levéllel hasonlították össze, mely teljes bizonyossággal Tisziba kézírásával íródott, nem maradt hát kétség a vád megalapozottsága felől.
– Mielőtt szavaznánk Tiszibával kapcsolatban, kérlek, mindannyian tartsátok észben, hogy ha nem az árulás mellett dönt, Kecse és Bokló is, valamint több százezer kun testvérünk még ma is élne, a rómaiak pedig nem foglalhatták volna el ilyen alattomos módon a földet, ahol népünk egynegyede egykor élt.
Mivel a vádlott súlyos bűnt követett el, a bíráknak egyhangú döntést kellet hozniuk az üggyel kapcsolatban. A kun nemzetségtanács végül egyhangúlag döntött, az ítélet pedig nem lehetett más, mint halál.
Tisziba mocskos szitkok kíséretében, őrök hathatós „támogatásával” hagyta el a termet, és a kivégzés napjáig a palota alatt lévő katakombák egyikében vendégeskedett. Mivel előkelő emberről volt szó, a kun szokások szerint a kivégzés során nem onthatták vérét, és mint ilyen, megjárt neki a „tiszta” halál. Magas rangú, vagy gazdag személy esetén a puszta népei előszeretettel vették igénybe az olvadt aranyat, amit a halálra ítélt erőszakkal kifeszített szájába öntve alkalmaztak. Ha az áldozatnak szerencséje volt, viszonylag gyorsan kilehelte lelkét, ám ha elég lassan, kis mennyiségben öntötték a nemesfémet, a kínhalál hosszú órákig is eltarthatott.
Az árulónak minden bizonnyal volt ideje megbánni tetteit, hisz napokig raboskodott szűkös cellájában, míg kivégzésének hírére a fővárosba látogatott a nemzetségek előkelőségeinek maroknyi csoportja, Acsád ugyanis tartott attól, hogy az árulás híre kikezdi az egyébként is válságos időket élő kun egységet.
A Tiszibáért érkező hóhér azon a reggelen vidáman fütyörészve nyitott be a nyirkos katakomba legkisebb cellájába, ám érthetetlen módon senkit sem talált benne.


Megjegyzés:
Kuarszak: A kun szállásterület egykori központja, a kun fejedelem székhelye, a regényben szereplő település Karcag város nevének átalakításával született.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: Nandus_Germanus
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 341

Page generated in 0.9102 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz