Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Maszatos szeretet

2018-04-23 10:00:06, 258 olvasás, Vox_humana, 5 hozzászólás


... amim még volt, azt mind
mind neked adtam,
lelkem
ép darabját,
a szívem
magasztját,
nyugalmam
és
békém,
s mert szomjas voltál,
rövid szertelenségem
végén
higgadtan
a feltétlen szeretet
cseppjeit
gyűjtögettem
maszatos tenyeremre,
friss forrásvízzel
hűtve,
igaz szóval
édesítve,
hogy végtelen
messzeségbe láss.
S most mégis
kiszáradt a szád,
nem hallasz,
nem látsz.
Mondd,
lemostad a tenyerem
hogy tisztának láss,
megtagadva a tér és idő
kontinuumát,
vagy betépve,
némán táncolsz tovább
a kozmikus rengetegben,
mert valami bánt.

Ezerszín

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Kócos


Page generated in 0.0474 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz