Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A fák ereje

, 215 olvasás, nagyvendel , 2 hozzászólás

Természet

Magyaros bölcsődet
nyers fából faragták,
munka közben is
dalolva ringatták.

Fa asztalodat
lakkozva cifrázták,
ételedet rajta
oltáron áldozták.

Ágyadat, hol fogantál,
deszkából gyalulták,
ugyanitt e helyütt
jövődről álmodtál.

Kapa, s balta nyeled
akácból csiszolták,
tetődet, hajódat
ácsok ácsolták.
Puska tusáját is
dióból hasítják,
ha hazádért harcolnál.

Koporsód diófa
talán te nevelted,
fejpárnád alá
faforgácsot tesznek.

Ha meghal a fa
tűzifának adják,
ontja majd melegét,
Végső leheletét,
ha kandallóba rakják.

Sírodon fejednél
fából van a fejfa,
a Föld hantja elfed
mikor bevégezted,
felenged a végítélet.

Versedet ha írnál
papírra vetheted,
fáját átölelve
ihletet ad neked.

Föld ereje árad
testedbe, lelkedbe,
gyökere a múlt,
törzse a jelen,
ága a jövő,
hol a sok levél kinő,
az örök folytonosság Ő.

Bármilyen fát ültetsz
ontja levegődet,
bölcsőtől a sírig
végig elkísérhet.







Megjegyzés: 2018. április 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.034 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz