Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Napkirály

, 185 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Sors

Alászáll a sugár, ahogy felszáll a Nap. Felszárítja az utca könnyeit a hajnalra kisírt kövekről. Dicső párolgás veszi körbe a gesztenyefákat, akik őszig csak keresik a helyüket. Most senki sem vesz róluk tudomást. A kerítések hézagjaiban kései édesanyádnak a híre se, a tömbön túl, a Dunában a hamva se volt. Tortát sütött még tegnap a zsúrra, gesztenyéset. Cirmos kiborította a tejszínt, meg a háziasszonyt is, aki nem csak rád emlékeztetett, de arra is, hogy holnap hova menjek el. Így aztán fel is kerekedtem, batyumban a gesztenyetortával, csizmám mentén a még mindig szipogó, de már a Nap tenyerén vigaszra lelt utcakövekkel.
- Mama, hol vagy? - kérdezte az elárvult fénysugár, miképp forrását végleg elhagyta.
- Hol vagyok. - suttogta Mama. És hát Mama jobban suttogott, mint ahogy a lovakkal szoktak. Kár, hogy nem ló vagyok, hanem őzike. Őzikesuttogó márpedig nem létezik. (Ezt tartsd fejedben, Mama!) És Mama fejben tartotta ezt is, mint a lottószámokat.
Lottó nem leszek, nem vagyok ikszelt szám benne, s mégis érzem a szerencsém. Pedig azt hittem, hogy szerencsés csak a lottó lehet, mert ha annyi szerencsétlen veszi meg, akkor biztos szerencsés. A Sors meg ott dörömböl a vitrinben, hogy kéri vissza a munkáját. Pedig a Szerencse ott lóg a falon a Szépművészetiben, szemben a Rációval. Függöny alatt, így a Nap egyiket se láthatja. Ha meglátja őket, menten feléget mindent.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Próza
· Írta: Géptelen
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz