Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sziluett

, 310 olvasás, Vox_humana , 10 hozzászólás

Magány

    Ismeretlen
    fájdalom ölel át,
    kicsavart gerincemre
    szögezted
    hulló
    csillagaid
    sugarát.
    Félkómában
    fekszem a fűben,
    köröttem
    pitypangtenger virít,
    sárga tűszirmai
    bevérzik lelkemet,
    míg égre rajzolom
    sziluettedet.
    Ki nem mondott
    szavaid öncsonkítanak,
    szürkére festetted
    piruló arcomat,
    könnyelmű csomót
    kötöttél
    két megoldás és
    egy ölelés között,
    amikor téged
    magány üldözött.
    Már csak a dermedt
    tudat kínoz minket,
    tegnap, vagy most kerestél,
    holnapra minden mindegy.
    Görbítetted az egyenest
    - legyen a sors hozzád kegyes -
    látod, ma már fénysugaras
    tavaszodba őszülök,
    kesernyés, sós ízzel a számban
    csendesen halni készülök.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Kócos


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz