szabadjára engedett önzőség
keretek közé szorított végtelen
golyószóró elé sorakoztatott hit remény
mely mától magát megvédeni képtelen
ám egyszer túlcsordul zokszótól teli poharunk
ma még léptünk nyomát hordja a macskakő
majd fortyog a mélyben leszedált sóhajunk
és holnap hangunkat skandálja a kereplő
a tisztesség kikopott
és kiköpött magából a demokrácia
az igazság szobra ledőlt
és korrupt lett a bürokrácia