Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ébredés

, 202 olvasás, Forever , 10 hozzászólás

Gondolat

- Köszönöm, hogy regényének hála végre önmagamra lelhettem - mondta a férfi mélyen a szemembe nézve, ám ez a köszönet egyben addigi életem harminchét évének legriasztóbb mondata is volt. Nem a szavai, hanem a nézése döbbentett rá, hogy bugyuta fajankóként viselkedtem, mikor pár percnyi ismeretség után elfogadtam az invitálását a közeli házába.
- Ott sokkal meghittebb körülmények között fojtathatnánk eszmecserénket egy kávé mellett - mondta akkor kedves mosollyal, és én balga, emlékszem, rábólintottam. Mentségemre szóljon, annyira jól esett mikor elsőként felismert az utcán, mint regényírót, hát még amikor azt kezdte ecsetelni, hogy szerinte a thrillerek királya a művem. Pedig valójában a könyv, ha nem is volt teljes bukás, de éppen csak visszahozta a kiadási költségeket, ám akkor ez érdekelt a legkevésbé. Tudtam, vagyis inkább éreztem, a lelke mélyén lakozó sötét énjét ébresztette fel regényem, és, ha csak részben hasonlatos főhősöm lelkivilágára.... De inkább nem is akartam végig gondolni, hanem ideje volt kihátrálnom ebből az egyre kínosabbá váló helyzetből.
- Nagyon elszaladt az idő - pillantottam zavartan az órámra. - Sajnos mennem kell - kezdtem felemelkedni lassan a székről.
- Persze menjen csak, ha nem kíváncsi rá kit rejtegetek a ház pincéjében - dőlt hátra karba font kézzel újdonsült ismerősöm csibészesen hunyorítva, miközben kicsit beletúrt dús körszakállába. Nagyjából hasonló korú lehetett velem, bár a szakáll arcának jelentős részét elrejtette.
- Ez jó húzás volt Stephen - próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra, de nem igazán jött össze. - A könyvből idézett, ha jól emlékszem szó szerint.
- Így van, bár ott eléggé más volt a szituáció. A sorozatgyilkos a nyomozónővel beszélgetett, igaz, ugyancsak egy kávé mellett. Most pedig velem szemben Den Sterling áll, a remekmű írója. Hála önnek először érezhetem át igazából, hogy ki is vagyok valójában, mert fel merem vállalni.
- Ööööö... Szívesen beszélgetnék még erről, de most már tényleg mennem kell - hátráltam egy lépésnyit. - Minden jót és köszönöm a kávét - próbáltam újfent lezárni a beszélgetést, és megindultam a háromlépésnyire lévő ajtó felé, de felcsattanó hangja megállított.
- A lényeget még nem mondtam el!
Már csaknem elérve az ajtót visszafordultam.
- A könyvi szituációban a nyomozónőnek volt fegyvere, itt azonban nekem van - nyúlt be az asztal alá, majd mikor újra láthatóvá vált a keze, már egy pisztolyt szorongatott benne.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Regény
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 6
Kereső robot: 50
Összes: 95
Jelenlévők:
 · evinternet
 · gszabo
 · Nandus_Germanus
 · Szati
 · Thalassa
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz