Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Méné, tekel…*

, 98 olvasás, Vox_humana , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Ha érzed: elhibáztad, késő a bánat,
éveket nem hozhat vissza az alázat.
Nincs alkalom pótolni és jóvátenni,
a múlt kapuit kell becsukni és menni.

Egyszer mindennek vége, öreg barátom,
mit tehetnél, felveszed ócska kabátod.
Bűnös-erényes világi mivoltunknál
megmérettél, hiányosnak bizonyultál.

Mezítelenséged nem fedi már semmi,
van úgy, hogy a kabátot is le kell tenni.
Ha tisztességedhez nem fér semmi kétség,
csillogó álarcot viselni is vétség.





*"Tedd most szívedbe és füledbe el –
az értelmét majd megtudod, ha kell.
Méné, tekel – ha érted, vagy nem érted,
jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted." Karinthy Frigyes: Méné, tekel…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 3
Kereső robot: 43
Összes: 79
Jelenlévők:
 · blaszlo
 · Thalassa
 · wokendreamer


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz