Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rózsaszín bárányfelhők

, 96 olvasás, Menda , 3 hozzászólás

Szerelem

Kinek szíve még meg nem perzselődött,
kinek lelke még nem érezte tüzét,
ki a világot még nem látta rózsaszínnek,
annak minden nap egyformán kel fel.

A lány rózsaszín bárányfelhőn lépdelt,
azt hitte örökké tart az első szerelem,
lebegett mikor a fiúra gondolt,
eszének helyén a szíve zakatolt.

A fiú mennyei tollpárnán repült,
a bájos külcsínnek bűvkörébe került,
ilyen fénylő szempárt nem látott soha,
kéz a kézben repültek és szálltak tova.

Egymást akarták és senki mást,
s míg tartott e csodálatos románc,
fiatal szívük összes zugát
az édes szerelem íze járta át.

Vágyaik légyottja volt ez az érzés,
azt gondolták örökké tart majd e kéj,
de káprázat volt csupán és múló vágy,
mely szép emlék lett egy őszi délután.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 2
Kereső robot: 46
Összes: 82
Jelenlévők:
 · aron
 · SunVice


Page generated in 0.0425 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz