elhagyott ház, omlatag
a bólogatásból facsart,
megfonnyadt gondolat,
mely oldalba rúgva
sántikál tova
- maga sem tudja hova -
csak rimánkodik: "éld át!",
mert adni nem tud más példát
a reszkető kézzel lejátszott,
sorjázott giccses etűd...
már sebet sem ejt,
csak elfelejt,
s ökölbe szorított fogakkal
csikorog a félelem.