Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pantheon

, 297 olvasás, aron , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Egyiket cérnával próbáltam
csuklómra varrni,
a másikat elültettem tenyerembe.

(Téged sejtelem se riaszt,
álmom álmaid közé tekeredve
szívedért esd messze, rettegőn,
s azt sem tudod,
te is kihullsz majd belőlem.)

Érchomlokom mögött csend üreslik.
Néha új fejfát ácsolok.
Egy egész Pantheon.

(F)

2018. 04.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 6
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Öreg
 · Tiberius
 · vargaistvan


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz