Navigáció


RSS: összes ·




Vers: tükörkép

, 286 olvasás, Gál András Andor , 6 hozzászólás

Abszurd

A fodrozódó vízfelszín
hangulattá idomul,
selymes dallamára írt
tintapöttyök tánca vonul.

Homokórává törik meg
a hidegen átfújó fény,
pergő homokszemeinek
csak csúszdázó játszótér.

Mozdulatlan felületbe
merevedik a félelem,
a patás ördög integet;
nem kívánatos jelenem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz