RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-04-08 11:00:01, 364 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás
Egyszer majd elmegyek, s a fellegek siratnak szépen, csendesen, könny s fű terem léptem nyomán, simítva meztelen bokám. A percek mosolyognak rám, irigylik napból szőtt ruhám. De észrevétlen illanok, helyemen ezer emlék itt ragyog. Szememben laknak csillagok: a Tejút talán én vagyok - egy téli éj, vagy nyári nap - az ég selymébe olvadok.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς