Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üzenet

, 364 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egyszer majd elmegyek, s a fellegek
siratnak szépen, csendesen,
könny s fű terem léptem nyomán,
simítva meztelen bokám.

A percek mosolyognak rám,
irigylik napból szőtt ruhám.
De észrevétlen illanok,
helyemen ezer emlék itt ragyog.

Szememben laknak csillagok:
a Tejút talán én vagyok
- egy téli éj, vagy nyári nap -
az ég selymébe olvadok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 88
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.0774 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz