Élvezd a pillanatot, mely adatott.
Két álom közti ébrenlét varázsát.
Az ezüst Holdfényt, s millió csillagot,
Az aranyszín Nap áldott ragyogását.
A kéz melegét mely lágyan átölel.
Mely, ha néha bánatos is vagy, ott van,
Tincseidbe túr, és újból felemel,
Hogy lelked ne kússzon tovább a porban.
Élvezd a hangot, mely csak érted dobban.
A lágy dallamot, mely csakis rólad szól.
Merülj el a két ütem közti csendben.
Vagy oltsd el a tüzet, ha újralobban.
Engedd, hogy hamu legyen a parázsból,
és hagyd, hogy a szél hangjaiba vesszen.
Mohol, 2018. április 5.