Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úttalan utakon…

, 237 olvasás, Antalpista , 1 hozzászólás

Gondolat

A bánat elmossa a határt
valóság és álom között.
Úttalan utakon járok
a múlt emlékei közt.
Hol nincs idő,
értelmetlen a tér.
Nem zaj a hang,
a pénz mit sem ér.
Hol kacagás hangja szállt
hulló könnyek között,
két barna szem fényében
láttam a meztelen jövőt.
Remény parázsló lángjánál,
mesélt a hit és a bizalom.
Hittem Benne és Istenben,
mindkettő elhagyott.
Magány lett hűséges társam,
a csend ölel simogatón két kezével.
Csillagok fényében betakarom magam
a megélt pillanatok emlékével.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 34
Összes: 235

Page generated in 0.3785 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz