Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Égve parázson

2018-04-03 21:09:38, 261 olvasás, bacsol, 1 hozzászólás

Szavakon túl is suttog mosolyod,
becéz kezed,
s a ragyogó fény szembogaradon
csal magához, hívogat.
Feléd szállok, mint apró rovarok
a lámpafényre.
Hiszem: csak is arra mehetek.
Ahogy csókom hagy nyakadon pecsétet,
ajkamon zúgó verőered
lágy duruzsolása révületbe ejt,
s bőröd illata köt magához.
Nem vagyok többé magam,
nincs gondolat, tegnap vagy holnap,
csak mi vagyunk,
ölelésben kusza végtagok, testek
csupaszon összegyúrva.
Élve égünk faszénparázson,
nyögve, sikongva
vet szikrákat a kéj, s lobogva
remegő lángok közt
leszünk hamuvá, hogy éledjünk
Főnixmadárként újra.

Erotika

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Erotika
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 28
Jelenlévők:
 · alfabata
 · PiaNista


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz