Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Locsoló versek

, 183 olvasás, Horváth István , 0 hozzászólás

Húsvét

I.

Izgatott vagyok
a körmöm tövig rágom,
el ne hervadjon egyetlen virágom!

Nagy hévvel jöttem,
zöld volt, mint az erdő.
De azért megkérdem:
van e nálad ernyő...
Vagy esetleg csónak,
mert most meglocsollak...

II.

Nem szendereghettem resten,
eme fergeteges esten.
(Kerek) kertem, menten felkerestem.

Meg kell jegyeznem, el ne felejtsem,
megpermeteznem kedvenc nefelejcsesem...
Lehet?

III.

Úgy volt, hogy vegyész leszek...
hagymahéjig titrálom,
de szívemig úszott, mint a keszeg
egy újabb, szebb álom...

Megirigyeltem Attilát,
mikor azt írta, virágot öntöz.
Ennél jobbat ugyan ki lát,
rögvest szaladtam Önhöz...

Itt vagyok, s nálam a kölni,
ez segít majd tündökölni...

IV.

Bari béget, a nap tojás,
tessék, itt egy tenyérjóslás…

Alkonyt látok, s rózsát szépet…
rózsa mellé fiú lépett…
mintha… lenne nála kölni…
lehet, hogy le fog fröcskölni…

V.

Van nekem egy virágom,
nincsen szebb a világon...
Őrzöm, mint más a kincsét,
holdfény ül barna tincsén.

Szerelemből szőtt özön...
szép szavakkal öntözöm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Húsvét
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 35

Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz