Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mégis, miért?

, 312 olvasás, Vox_humana , 11 hozzászólás

Bánat

Rímet félbe, párba tegyek,
legyek komoly játékszered,
vagy húzzak lélekharangot,
temetve csendes bánatod?

Nem nézel reggel vissza rám
huncut, túllátó szemekkel
fájdalomhúron rezdülsz már
rejtély vagy, mégis értelek.

Valami rossz csoda büntet,
itt hagytad égető jeled:
fülembe csengő, bennrekedt,
keserű, fáradt intelem.

Nagy súlya lett már a létnek
végtelenségbe olvadunk,
míg morális háborgásom
lecsordul lassan szavadon.

Hitet, reményt és fényeket
... sóhajtanék kortalanul,
odú mélyén az értelem
izzó szikrája is kihuny'.

Magadba zárva önmagad
az élet forrása apadt
egy szóval sem mondtad: elég
nem kérdezted: mégis, miért?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 256
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 279
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 1.1157 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz