Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ripők

, 243 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Fantasy

Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)

...

Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve... az, az: ripők.

Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

féljem őt, amíg majd szívja vérem -
rogyadozva tűrjem, bőröm égjen,
ahogy falja, nyeli bensőm mohón,
kéjjel... de elég! Hess, uralkodóm!

...

Az érdemtelenek nagy szigetén
lelkesen tapsolok; lám, mily erény -
tenyerem vöröslik, fújom néha...
(szentül delejez a "más" szisztéma)

(2017. december)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 33
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo
 · zitaolah


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz