Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Foghíjköveken

, 317 olvasás, bArthAKata , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

Járdaszélre hevert eleven
foghíjköveken tétlen
isten barmai tanyáznak.

Köröttük nap-lepel árad,
melege talmi, csodálat
ragyog ködlő szemeken,
„á''gyamegazég hazánkat! ”
csuklik fel a zsigeri szlogen,
örülve a korai nyárnak
fogy a bor sebesen…

„Megittad? ’nyádat! ”

Koccan üveg, szesz cseppen,
koszlott ujjak vájkálnak
aprót, feneketlen lét-zsebben.
Tanyát bontó, nyúló árnyak
kísérnek csendben
útjára egy „miatyánkat”;
végén személytelen az Amen…

Már nem hallja egyik sem,
éber nyugovóra tért rángó lábak
álomföldön járnak, Lázár-köpenyben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 38
Jelenlévők:
 · peresz
 · TJanek


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz