Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Etetés

, 214 olvasás, Denes , 6 hozzászólás

Természet

Egy padon ültem pipázva,
káros szokás, jól tudom.
Fodrozódó tóban récék
úsztak; vadon, szabadon.

Őszi szél rebbent, szelíden
borzolta a tölgyhajat,
s áldozat könnyeként könnyű
makkok vízbe hullottak.

Odébb, egy rönkből rótt padon
lány ült, a nádast nézve,
hátha a nádszakáll mögül
valaki eljön érte,

ahogy megígérte. De nem,
a srác nem került elő.
Ült csendben, kitartóan, míg
telt az eleven idő.

Végül talán rájött, aki
ígérte, az nem jön el.
Tölgymakkoktól hízik a tó,
és már csak a csend ölel.

Már tudjuk, hogy etetés volt,
és semmi nem igaz.
Tölgymakk könnyezi a vizet,
és lányok a fiúkat.


Megjegyzés: Rögtönzés a Tiszaligetben,
Szolnok, 2017. 10. 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 30
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz