RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2018-03-28 09:07:22, 329 olvasás, northman , 5 hozzászólás
Aztán jó nagy harapásokkal felzabálta tél szeretőm utolsó testrészeit is ez a buján lélegző kéj kalapáló tavasz. Talán utolsó telem volt szóval mérges és zaklatott most bennem a kedvtelen kedv is a vágy sem remegtet bőröm sem ég az éhség is mintha elkerülne. Távolodó hófelhőket öleltem ködöket faltam hajnalonként hóban fekve borzongtam meztelen ágyékom jégbe fordítva boldogan hörögtem a fájdalomtól. Pasztel szeretője árkoknak megroggyant erdőknek gyíkok járta köveknek sóhajtó domboknak szigorúan az északi oldalon. Ez voltam én és most rettegve várom hogy minden kipattan rügyezik elindul zöldre vált vadul lüktetve. Élni illatozni kezd elhajítja az összes szürkét dús színekre vált buzgón és mohón mozdul őrült energiával fényesedik. Ott állok majd tél ősz hajával fejem tetején ködről jégcsapról álmodom hófúvással ölelkezem lábamra tapos megint a nyár. 2018. 03. 27.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς