Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Régi téli fotók

, 488 olvasás, lambrozett , 6 hozzászólás

Boldogság

Szánkóm húzva kacagtál felém
- egyensúlyom kerestem rajta -
rátaláltam, s nevettem veled...
kacsintottál, új mosolyt csalva.

Mindezt fénykép őrzi csak, fotók
- a múlt század derekán történt -
ahogy nézem, feldereng bennem...
de homályos, kor-lepte ködként.

Talán akkor voltál ott boldog
utoljára szívből, őszintén...
arcod ragyog, üdébb a hónál,
ami hullt, hullt; örömöd szintén.

Én, egy kicsi lány tettem ezért
- bár ezt ötven év múltán hiszem -
de megkésve is felemelő,
hogy élhettem így valakiben.

(2017. december)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 82

Page generated in 0.0881 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz