Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szél az éjben

, 219 olvasás, mermaid , 6 hozzászólás

Hiányzol

Évekig hordott óvón,
mint csendet az éj.
Köpenye voltam,
takartam tél szegletén.
Nyáron puha kelme,
gyűrt ing mellkasán,
szellő lebbentett.
Azóta is áldom
azt a percet.
Nincs már sehol.
Nem tapadhatok hozzá.
Eltűnt a fényben.
Hogy nem látom többé,
nem hiszem mégsem.
Ha szemem lehunyom,
most is érzem,
ahogy hozzá simít
a szél az éjben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Tollas


Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz