Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várakozás-apokrif

, 177 olvasás, Denes , 5 hozzászólás

Szerelem

Ha tudnád, mennyit vártalak
a velencei dokk alatt,
ahol Nikos Kazantzakis
hőse táncol szüntelen
porfír barna köveken.

A türelem árkádjai
meredező falak, ősi
megfejtendő prófécia,
tengernyi szépség s kétely.
Jössz e már, és miért nem?

Öböl, zsongás, turista had,
tavernák, fények, sült hal szag.
Mintha csak összefutna itt
mindenki mindenkivel.
Akit várok, nem jön el.

Ha tudnád, mennyit vártalak
világítótorony alatt,
ahol a víz dühödten ver
partot, mint nyakon az ér.
Senki sem tudja miért.

Chania nem tudta ki vagy,
függőágyban, csillagház alatt
nem működik az értelem.
Nem is kell neki. Elég
érezni, hogy vagy nekem.


Brie-nek a múltba...
Szolnok, Tisza part, 2017. 10. 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 16

Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz