Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: A választás

, 220 olvasás, F.Attila , 2 hozzászólás

Gondolat

Talán mással is előfordult már, hogy épp nem túl jó hangulatban azt vetette a világ, vagy a kéznél lévő aktuális célpont szemére, hogy "ezt az életet nem én választottam"! Ám ha valaki, akárki, bárki néha-néha volna oly kedves, és elcsodálkozna azon, hogy egyáltalán létezünk, majd további meglepetésekre számítva el kezdene kutakodni ebben az irányban, bizony kiderülhetne még az is, hogy mégiscsak mi választottuk.
Meglehet, s bár emlék sem őrzi, de bíz' meglehet, hogy már időtlen idők óta választgatunk. Még magát a választási lehetőséget is, vagy épp azokat az opciókat, amelyek folyományaként ilyen vagy olyan módon elveszítjük a szabad döntési lehetőségeinket. A mi jelen realitásunk szerint is szuverén, személyes szabadságjogunkhoz kötődik a legalapvetőbb emberi igényünk és szükségletünk. Hogy miért akadnak olyanok, akik szabad akaratukat arra használják, hogy másokét sértsék, az egy nagy kérdés, és annak kisebb részletei (sokaknak nyilván fogalmuk sincs a karma törvényéről, és annak ki nem kerülhető szigoráról). Viszont, ami minket most igazán érint ebből, az nem más, mint hogy nekünk még van személyes szabadságjogunk. Hogy pontosan mi is az, s hogy miféle lehetőségek kínálják magukat, vagy kínáltatják őket, s mifélék rejtőznek a háttérben, színezett felszínek alatt ádáz szemekkel, vagy abszolút türelmesen, végtelen kegyekkel, az talányos és vitatott kérdés. De amit biztosan értünk és érzünk, hogy még van szabad döntési lehetőségünk. S hogy szabad akaratunk valamilyen agyonfilozofálható módon, de emberi lényünk lényegének lényeges részét képezi.
A valódi tudás tulajdonképpen az volna, ha tisztában lennénk azzal, hogy mi ez a világmindenség, és milyen célokat, eredményeket, gödröket, akadályokat és végső megérkezéseket szeretne figyelmünkbe ajánlani. Tudnunk kell, melyek a választási lehetőségeink (amíg vannak), a felelősségeink (amik sajnos velük együtt járnak), és a kötelességeink (melyek szintén nem mindig lelkesítőek). Az biztos, hogy jelenünkben és a nélkülünk, de miattunk bekövetkező jövő számára fenn kell tartanunk az igazságos emberi jogokat, és a szabad szellemiséget! Ugyanakkor, bizakodva kell tovább vándorolnunk a tényleges, a legnagyobb, a végső választásunk felé! Afelé a döntés felé, amelyre várva megszületett az a fensőbb döntés, mely az egyetlen valódi oka annak, hogy vagyunk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: F.Attila
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ravain
 · Tiberius


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz