Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apám halálára

, 186 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Bánat

Elmentél csendben osonva,
mint tolvaj orozva,
átloptad magad oda, hová
élő be nem teheti lábát soha.
Korhadt deszkák őrzik csontodat,
csendes temetőben alszod álmodat.
Oly rég, s csak emlék, mi belőled
nekem megmaradt.
Mint élőre gondoltam rád,
nem tudtam mily messze jársz,
sem üzenet, sem levél, csak a
remény, egyszer viszont látlak
én.
Halottak napja van, s rád gondolok,
te voltál ki engem elhagyott, én
kerestelek, de te engem soha,
s most már késő, s ha az éj el jő,
gyertyát gyújtok neked, s csendben
rád emlékezem, nem feledem
hiányoztál egy életen át nekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 24

Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz