Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Végletek

, 271 olvasás, bArthAKata , 8 hozzászólás

Abszurd

Egy korlátolt Mindenség
ízes-illatos orgánuma vagy,
elém terített műremek.
Téplek-habzsollak —
s vagyok vibrálón fényes
Magasság és Mélység
veled,

reád feszülő érzékeim
ágyékcsikorgató közönyét
nem érti más, kezdet és vég
árad belőlem, beléd.

Gyűlöllek, szeress!

Örök a helyed bennem, heves
szálaink szőttese úttalan útvesztő;
egy tőről fakad a kettő
belül, s kívül, miképp fent lesz,

úgy lent;
lepedő-nedves
sorsszerűség.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 18

Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz