Navigáció


RSS: összes ·




Vers: impulzusok

, 83 olvasás, Kránitz Laura , 6 hozzászólás

Sors

száguldó viharok hátán
hangsikolyok
-mint szférák zenéje-
nyomában
csillagképek születnek

ekkorát még soha
nem sóhajtott a halál

virrad
harmatcseppek tűnnek el
örökre

a nappal még hordozza
az éji látomást
miközben
sablonos hétköznapok
emésztik fel
az érzékeny lelket
miként
a balta hasogatja a fát

az kinek fáj


2016. 12. 27.
hajnalán

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Kránitz Laura
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 55
Összes: 90
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0671 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz