Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Márciusi tél

, 227 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

Március már a végén jár,
orgonán rügyek fakadnak,
felhőn átbújó napsugár
tüze tétova tavasznak.

Házak között vad szél süvít,
kíméletlenül megcibál,
félek, hogy végül felborít
míg ide-oda taszigál.

Lilás-fekete fellegek
vészjóslóan gomolyognak,
egyre lejjebb ereszkednek,
s a hópelyhek sokasodnak.

Fehérben didereg a táj,
cingár varjak feketében,
megtorpan hóban a határ,
visszahúzódik a télben.

Jöhetne már a langymeleg,
megbízható, nem ily ravasz,
hadd érezzem, hogy bizsereg
szívembe lopódzó tavasz!


Ligeti Éva

2018. 03. 18.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 37

Page generated in 0.0526 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz