Navigáció


RSS: összes ·




Játék/vegyes: S a nyomásmérő újra mozdulatlan

, 244 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Voltál te kötéltáncos könnyed, lebbenő lépte,
míg én katona, önfegyelemből öntött vas-szigor,
ám megtört "cserélt lelkünk" eme furcsa násza, amikor
lettél; maga alatt fát vágó fűrész –
felzengő éle.

Ma már nem vakít ez a talmi fény-viszony,
bár árnyékodban kucorgó, egykor töretlen szívemet,
mint talizmán, őrzöd; ennyi volt számára a szerep,
másnak őt nem láttad soha, –
már tudom.

Végállomás. Eddig futottak kergetőző útjaink,
enyém itt, tied megint valahol egészen máshol,
bár bennem még mindig távolodni látszol,
a sebességváltó rég üresben áll –
csak a fék visít.

Nem volt verseny, ugyan másnak serleg is jutott,
kettőnk lanovkája lám, fél úton vesztegel, ni’;
csak a kóbor szél az, mi üresen lengeti,
s míg kezedben fűrész villan –
én mosolygok, tudod:

Tulipán rőt fejét a vad jégeső bár könnyen leveri,
arca mégis szenvedély hajtotta eleven tükör;
Gyere hát tavasz! - üvölt föl,
s izzó vörösét a napra ő
nevetve emeli.



Megjegyzés: 4. játék - 15 hívószó: viszony, szenvedély, katona, fűrész, lanovka, serleg, talizmán, tulipán, kötéltáncos, szerep, nyomásmérő, sebességváltó, tükör, végállomás, fény.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Játék/vegyes
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Magyar Anita
 · Öreg


Page generated in 0.0448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz