Voltál te kötéltáncos könnyed, lebbenő lépte,
míg én katona, önfegyelemből öntött vas-szigor,
ám megtört "cserélt lelkünk" eme furcsa násza, amikor
lettél; maga alatt fát vágó fűrész –
felzengő éle.
Ma már nem vakít ez a talmi fény-viszony,
bár árnyékodban kucorgó, egykor töretlen szívemet,
mint talizmán, őrzöd; ennyi volt számára a szerep,
másnak őt nem láttad soha, –
már tudom.
Végállomás. Eddig futottak kergetőző útjaink,
enyém itt, tied megint valahol egészen máshol,
bár bennem még mindig távolodni látszol,
a sebességváltó rég üresben áll –
csak a fék visít.
Nem volt verseny, ugyan másnak serleg is jutott,
kettőnk lanovkája lám, fél úton vesztegel, ni’;
csak a kóbor szél az, mi üresen lengeti,
s míg kezedben fűrész villan –
én mosolygok, tudod:
Tulipán rőt fejét a vad jégeső bár könnyen leveri,
arca mégis szenvedély hajtotta eleven tükör;
Gyere hát tavasz! - üvölt föl,
s izzó vörösét a napra ő
nevetve emeli.
Megjegyzés: 4. játék - 15 hívószó: viszony, szenvedély, katona, fűrész, lanovka, serleg, talizmán, tulipán, kötéltáncos, szerep, nyomásmérő, sebességváltó, tükör, végállomás, fény.
Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14 
Összes: 34
Jelenlévők:
