Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fagyszeretők

, 239 olvasás, lambrozett , 10 hozzászólás

Megemlékezés

Akkor...
a vér megalvadt, kialudt a láng,
borzongató szél söpört a télben -
Most...
halvány rózsaszín szagodat érzem
és már elhiszem, itt lesz a hazánk.

Itt, ahol fagyos szeretők élnek,
ahol dermesztő érzések hálnak -
csillagtalan éj sző körénk fátylat,
s jelen-ecsetünk festeget vénnek.

Pedig maradtunk ifjon táncolók,
maradtam öntelt, vadóc szigeted -
együtt és külön hány évtizedet
vittelek bennem, a nagy álmodót?

De már ébredni kell, ezentúl te
őrizzél, ringass, ahogy én tettem -
dajkálj magadban én édes terhem,
fárasztó élnem, ébredj! Tél fúj be.



(2017. november)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 5
Kereső robot: 17
Összes: 42
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · PiaNista
 · Romuald
 · Szati


Page generated in 0.0454 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz