Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szomszéd kutyája

, 196 olvasás, deb , 21 hozzászólás

Ezerszín

Apró, fekete szőrcsomag
szaladgál kertemben; vonat
menetrend van nálam hatkor,
Néró kutya átgaloppol.

Minden résen ő még átfér,
amint aztán ide átér
sikong, nevet, csahol máris,
ugrál folyton, bizony rám is.

Egyszer aztán hideg télben,
szakadó nagy hóesésben...
Kistakaró foga között:
Jött és hozzám beköltözött.

Konyhaasztal alá feküdt,
pulim mellett jól elterült,
evett mindent, amit kapott
amit nem, na azt, elrabolt.

Papucs, cipő, és csizmajaj,
szétrágott toll, s párnasarkak,
konyharongy, kiömlő szivacs,
bokáig érő sok cafattal…

Ő meg közben folyton nevet,
farkat lengetve hízeleg,
nyelve cirógatja kezem,
farkával táncol szüntelen.

Négy hónapja lakik nálam,
és ha gazda rátalálva
a házába belezárja,
sír, csak sír ő énutánam.

Gazdája szólt, fogja, viszi,
oltásait majd rendezi,
Néró aztán illegális
bevándorlóvá fog válni.

Kis migránsom már hiányzik,
nem bánom ha mindent rág is,
csak a kedves buksi fejét,
lássam hűséges szép szemét.

Talán ki tudom váltani,
valahogyan variálni,
szomszédnak is legyen kutya,
s enyém legyen Néró baba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: deb
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 10
Kereső robot: 43
Összes: 101
Jelenlévők:
 · aron
 · bbbbb
 · bladeattila
 · nagytamás
 · Pancelostatu
 · PiaNista
 · Romuald
 · SunVice
 · Sutyi
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0551 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz